testünkben fogócskáztak káprázó, kis csillagok.
Véred fehér rózsáit megcsókoltam szelíden,
galamb voltál, fészeknek használtad üres szívem.
Bőrünket elveszítve, közös erekkel, vérrel
egyesültünk a Napban tomboló tiszta mézzel.
Pórusainkból lettek rozoga madárfészkek,
madarakként tátogtak a közös szívverések,
pelyhesen követelték a kövér mindenséget.
A félelem rossz anyja: a Holdas szárnyú lepke:
az éjszaka lelkünkben a hatalmát elvesztette.
Bőrünket visszakaptuk s külön erekkel, vérrel
ágyunkon a gonoszság levágott két fejével
köszöntöttük a hajnalt angyalok szerelmével.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése