Oros vitéz lova tajtékot hányt, mire egynapi vágta után András király táborába ért.– Felség – zuhant térdre Oros a király előtt –, Henrik császár nagy haddal tör országod ellen, katonája annyi, mint a fűszál, s a Dunán egy hajóhad kíséri.
András király arca, mintha kőből faragták volna, meg sem rezdült a hírre.
– Menjetek – intett –, a császár pusztaságot találjon maga előtt, ember nélkül, állat nélkül, élelem nélkül. Egy szem búza, annyi sem maradjon neki!
Lovascsapatok rajzottak ki András táborából nyugat felé.
